Éjfél ha üt, elsápad homloka.
Megborzong. Fölkap egy telt serleget,
s mohón kiissza, mint lázas beteg.
S mig kortyol és liheg, a buja száj
fakón elfonnyad. Csörren a pohár.
Koszorúja elszárad tüskeként
s már ősz a haj, mely barna volt imént.
A szép, bünös fej csupa mély redő,
megrogy a térd, nincs benne több erő.
Fátyolba burkolják az illanó órák,
s velük megy el a vén anyó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése