Mint a maszületett lépkedek
gondtalan és minden teher nélkül.
Nem is tudom ember vagyok-e vagy
csak egy falevél
amit a vihar tépett le anyjáról
s nem törődöm vele víz-e a vérem
amibe majdnem belefulladok
vagy tűz-e a vérem
ami egy szűzi test közelében
izzik örökké.
Sosem volt ilyen hajnalom,
Felettem kék ég
tavaszi szél cirógatja arcom.
A város még alszik
az utcákon egy lélek árnya se imbolyog.
Úgy sejtem
távol kerültem már otthonomtól
s milyen jó
senkit nem szolgálni
senki felett nem uralkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése