hogy mászkál egy légy föl s alá;
szerette volna agyonütni,
de a lelke nem vitte rá.
Én olvastam, Lóci feszengett,
a légy dúdolta énekét.
– Mondd, apu, – szólt a gyerek végre, –
nem zavar téged ez a légy?
– Nem engem, – mondtam. Lóci elment
s egy ceruzával visszajött
és sóváran nézett a légyre,
mely az üvegen zümmögött.
Sóváran és dühösen nézte,
mint vesztett zsákmányt a vadász:
szörnyen bántotta, hogy felébredt
szívében a sajnálkozás.
És szólt: – Itt nem lehet olvasni! –
– Megdögölesszem? – szólt megint.
– Dögöleszd meg! – mondtam keményen,
s néztem, a gyerek hogy legyint
egyet-kettőt a ceruzával – –
És már nem zümmögött a légy,
és Lóci élvezte a hőstett
s a bűntelenség örömét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése