nem fér soha fejembe,
ó, könnyű hópehely, te!
Te tiszta, és te gyenge,
s kemény, akár a penge.
Ki vájt ki és ki dombolt
csodafémből, te lenge
és drága, szép pehelyke?
Ki kalapált a mennybe’
ezüstködből, te, kincsem?
„Ő alkotott, az Isten,
mert néki párja nincsen,
Ő kalapált, dorongolt,
ezüstködből kilombolt,
hogy nézzen elmerengve:
nem tudsz te ily meséset.
Szűz, csöpp pihém amint szállt,
erős kezében hintált,
aztán semmit se késett,
szélpöröllyel kimintált,
s fagyvésővel kivésett.”
Kosztolányi Dezső fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése