Pethes Mária : Benedictio

Áldalak, Uram, mert legelhagyatottabb óráimon
jósággal töltöd be szívem, így azok szolgálatába
állhatok, akik nem írják, hanem elszenvedik a
történelmet.

Áldalak, mert megtanítottál a viszonzás elvárása
nélkül szeretni, átadtad nekem a megbocsátás
félelmes fegyverét. Bízom benned, te majd
gondoskodsz a vétkesekről.

Nem esem a büszkeség kelepcéjébe. Száműzöm
hangomból a megvetést, ami könnyedén közönnyé
válhat. Vigyázok a szabadságra, hűségét
megbecsülöm, zúgását emberi nyelvre fordítom.

Nem akarok birtokba venni tárgyakat, elemeket,
magamon kívül senkin nem akarok uralkodni,
tudom, a hatalomhoz bölcsesség kell, hogy ne
aljasuljon zsarnoksággá.

Áldalak, Uram, mert szemet adtál, hogy lássam
a viruló mezőket, fület, hogy halljam a viharban
megsebesült vadvirágok panaszát, és képességet,
hogy feltámasszam őket.

Áldalak, mert hiába szaggatják szittyaszelek
türelmemet, újabb és újabb kísérletet tehetek,
hogy megállítsam az időt egy régi pillanatnál,
amit kiszépített a kegyes végtelen.

Rákos Sándor: Bálványok

istenség lakik
az áradásban
ő veti partra
a halakat
istenség lakik
az esők. mögött
ő itatja meg
a madarakat
istenség lakik
a forró szélben
ő emészti el
a virágokat

ki az egy istent el nem bírja
annak ezer istene van bálvány

bálványkodik
fölöttem
uramat őt uralják
inaim húrjai
csontjaim csövei
üregeim hús-burka
koponyám boltozatja
remegő lágy részeim
halni gyáva tagjaim
add hogy örökké éljek
a haláltól ne féljek
öregedni se féljek
ha meghallgatsz dicsérlek
jöttömben és mentemben
keltemben és fektemben
életemben ha míg élek
halálomban ha míg

bálványaink
bennünk élnek
félelmeink fagyában
gyávaságaink derében
gondolataink hűvösén
bálványaink
belőlünk élnek
velőnkkel etetjük
vérünkkel itatjuk
gyöngeségünkkel erősítjük
lelkünkkel lelkesítjük
bálványainkat

arcukat méred arcodhoz
szemüket méred szemedhez
hallgatásukkal te hallgatsz
nézésükkel te nézel
közönyükkel te válaszolsz

a széttört istent összerakni
áhítatból
emberségből
lesz-e még gyülekezet

Makay Ida: Alkony a réten

Fenyő áll őrt a dombtetőn.

Az alkony nagy csöndjét vigyázza.

Nyugalom fénylik a füvekben:

növények ős mindentudása,

termő és emésztő türelme.

A változás időtlen árja

halált ringat s szerelmeket.

Akárha Rilke fényes árnya

fenyőként, óriásra válva

állana őrt a csönd felett.

Károlyi Amy: Cím nélkül

Nem ingem ő. Levethetetlen.
Sorsom magamba építettem.

Nem táska ő, nem kézbe hordom,
magamba építettem sorsom.

Együtt hálunk, halunk egy ágyban
gubancolódott együtt-lakásban.

Ha pusztulok, az üres házba
éhen pusztul a sors magába.

Acsai Roland: Szerelmes vers

Tegnap nem esett. Ma már esik.
Tegnap még csak készülődtek
A felhők, hogy hozzánk hasonlóan 

Megmásszák a tövises, télvégi domboldalt,
Aztán beléjük akadtak a tüskék,
Mint tegnap az én ujjamba, 

Meg a kabátomba, és felszakították őket.
Az eső és a felhők nem szimbólumok,
Vagy allegóriák, csak tények, mint 

A domboldal, a tüskék, vagy mi ketten,
És nem példáznak semmit az
Idő múlásán és önmagukon kívül, 

Vagy, mint a mi esetünkben, az összetartozás
Láthatatlan szálain kívül, amik úgy kötnek
Össze veled, ahogy az esőcseppek
Sűrű öltései az eget a földdel.

Csoóri Sándor: Talán még van idő

Nem fértem el rövid sorokban –
a nyárban –
a tél istállóiban –
nem fértem el az életemben.
A visszatartott lélegzet-hazákat most kifújom:
süvítsenek!
Elég volt, súgja a száj, elég a kékülés,
a kidagadt nyakerek pirospünkösdje,
a hosszú böjt,
az út hajnali fölébredésből
homályba, homályból kő alá,
elég a semmi: semmiért –
Talán még nem késő partra szállni
egy világba vesző falevélen
és szemek ködébe odaállni: itt vagyok végre!
vesztemet akartam mindig,
tüntetően a bukást,
mert sok itt a kicsi győztes, hát undorodom,
sok a világbajnok,
a fölpumpált fejű üregi király,
a díszsírhelyek fölött röpködő, húsos pille –
talán még van időm megelőzni
sikeres halálomat.
Zuhanni,
hömpölyögni,
elmúlni tanítom magamat
s mellemen kazaltüzet gyújtok, hogy virágozzak!

N. Ullrich Katalin: Ennyi

Szerettem.
Szerettem volna szeretni.
Szerettem volna jól szeretni.

Azt mondták
tolakodó.

Szeretek.
Gyakorolok.
Szeretnék
jobban szeretni.

N. Ullrich Katalin: SMS nyelv

Mint a nagybetű a mondat elején
és a pont a végén,
úgy van ott Isten mindenhol,
a kezdeteknél és a végnél.

de vigyázz inog a nagy mű
már nincsenek nagybetűk
és eltűnnek a pontok
és talán már az sem fontos
isten rólad mit is gondol

N. Ullrich Katalin: Szerelem

És szólt a napraforgó
a Naphoz:

Rosszul szeretlek,
és te is
rosszul szeretsz.
Nekem te minden vagy,
neked én mindegy.

Garai Gábor: Fölötted egy csillag

Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet
kezded megint szeretni.
Aztán a puszta levegőt
zamatosabbnak érzed,
s hosszan, türelmesen figyelsz
mások nehéz szavára;
utóbb, ha egymagad vagy is,
nemcsak magadra gondolsz,
s rövidülnek bár napjaid -
a jövővel beszélgetsz.
S lassan otthon érzed magad
szerveid vadonában,
felejted beteg csontjaid -
életed végtelenség.
Megállsz a földön, rengeted -
nem fordul ki alólad;
és egy jószóra fölrepülsz
a villogó egekbe.

Pedig nem történt semmi más,
csak a rend helyrezökkent:
kerengtél árván, céltalan
a gomolygó sötétben,
s fölötted egy csillag kigyúlt -
nyíló arany pupilla -,
beragyogta a létezés
megtestesült csodáit;
lombokból lugast kerített
a füstös városoknak,
kicsalt egy röppenő mosolyt
a csüggedt emberekből;
elhívta tévelygő szived
az úttalan utakról,
testvéreire mutatott
a vad testvértelennek;
s mert másban lelsz magadra csak
- értette ő a titkod -,
most benned él, s te benne élsz,
egybe-szőtt csillag-ábra;
s tudod, már többé nem hagy el
tündöklő tisztasága.

Pethes Mária: Magamra álmodom

Magamra álmodom
minden szép napom
Azt a félénk vallomást
amit szemedben látni véltem
tegnap délután
Magamra álmodom
minden érintésedet
azt is ami meg sem esett
Mint vigasztaló ölelést
a legtisztább ingedet
és lágyan erezett kezed
mely ökölbe zárja
mostanában a régi tüzet
Ma én szeretnék minden
szavak tudója lenni
Rád teríteném a legszebbeket
hogy azt a kevés áldásos percet
viszonozzam e kallódó éjjelen
de oly messze vagy az ágy túloldalán
mint árvízzel elzárt sziget

Pethes Mária: Judicium - Ítélethozatal

Vétkezz csak nyugodtan
Majd négyszemközt meggyónod Uradnak.
Elhadarsz néhány Miatyánkot Üdvözlégyet
és áhítatos pofával nyeled az ostyát

Csakhogy... bevallanád-e népes gyülekezet előtt
hogy hazudtál-loptál-csaltál
az Úr nevét hiába szádra vetted
hogy elátkoztad aki szeretett
hogy követ dobtál a kenyeret nyújtóra
és nem nyitottad szádat senkiért
csak magadért bátran a szóra?

Hallgatsz?
Lódulj és lődd le
- de ne hibázd el - az árulkodó kakast
Aztán verd agyon bunkósbottal
a benned felszólaló Tamást
Találj ki újabb bűnöket
miket majd meggyónhatsz
Ne várj feloldozást 

Trausch Liza: Áldás és átok

 "Ugyanabból a szájból jõ ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!" Jakab 3,10  

A nyelv adóállomás. Háborúban az adóállomásért folyik a harc. Akinek kezében van a rádió, az veszi át az uralmat. Az a kérdés, hogy kinek a hatalmában van a nyelved? Mert lehet tűz a Sátán kezében is. Egyetlen mondat úgy megsebez, nem tudod, hogyan gyógyulok meg. Méreg, amelyik felszívódik a szervezetbe. Ha már érezted, mennyire fáj, akkor tudhatod, hogy a másik embernek is fáj. Lehet, haragodban azt mondod ki, amiről tudod, hogy a másiknak pontosan ez fáj. De van, amikor alattomosan, a háta mögött mondod. Nyíltan nem merted megvágni. De arra volt bátorságod, hogy a háta mögött megszóld. A nyelv is lehet kettős. Kettős nyelv, kettős szív. Erre mondja az Ige: "Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket." A természetben nincs olyan, hogy egy forrás sóst és édeset ad. Csak az embereknél van kettős élet, kettős szív és kettős nyelv. Állapítsd meg, hogy milyen hadiállapot van nálad?! Bár evangéliumként hallanád most: "Nem kellene ezeknek így lenni!" Csak Isten tud zabolát tenni a szádra. A zsoltáros így imádkozik: "Tégy závárt az én szájamra; őriztessed ajkaim nyílását" (Zsolt 141,3). Egy helyen mondja a zsoltár: Ha gondoltam is, nem jött ki a számon. A gondolatot még odaviheted Jézus vére alá, és nem megy tovább, nem fertőz senkit a keserűség gyökere. Ha kimondod a szót, felnő, és hihetetlen károkat okozhat. Vedd komolyan, hogy Isten üzenete áradhat a szádon keresztül. Orvosság az idejében mondott szó. Az Úr Jézus ma kéri tőled nem csak a bejárati, hanem a kijárati nyílást!

Forrás: Trausch Liza Napi áhitat

Pethes Mária: Hallgatsz...

 Hallgatsz 

mint rózsa bársonyán 

a vércseppé vált harmat 

Hallgatsz 

mint a benne gyönyörködő holdsugár 

és csillagokat faggat 

mitől lett véres törtméz-színű arca 

Hallgatsz mint kicsinyeivel avarban 

lapuló sün bogárra lesve 

Hallgatsz 

mint a tó fölé lustán kúszó este 

Hallgatsz 

mint alvó száján lecsurranó nyálcsepp 

Hallgatsz 

mint ébredő ki ölelő kart keres 

Ordíts mint fuldokló 

vagy érthetetlen hangon  

mint egy néma 

Ordíts mint durván elhagyott 

ki a fájdalomtól béna 

Legyen bár vezeklő szavaktól 

ajkad rezzenetlen 

Csak törd át a csend falát

 törd át végre 

egyszer helyettem

Pethes Mária: Szeretnék

Szeretnék március elején 

mindent átható 

tavasz illat lenni 

Szíved mélyét megbizsergetni 

Óvó ujjaid alatt fakadó 

növényhajtás lenni 

Az első visszatérő fecske 

csőrében szalmaszál lenni 

nyárilakod eresze alatt épülő 

fészkében fiókát melengetni 

Állócsillagok között 

vonzerő lenni 

A törvényszerűségben 

kitérőd lenni 

Utadon kövek helyett 

füvet nevelni 

Szeretnék 

szád sarkában álomízű 

nyálcsepp lenni 

emlékeztetni éjszakák 

nappalok küszöbén 

a bátortalan hajnali fényre 

Ébredés után 

párnádon maradt 

mélyedés lenni 

mely puhán az ágyba 

visszahívogat 

Halálos veszélyben 

az a hajszál lenni 

melyen az életed múlhat 

Minden kicsiny 

de nélkülözhetetlen 

részlet lenni 

mely összekapcsol 

jelent jövőt múltat