istenség lakik
az áradásban
ő veti partra
a halakat
istenség lakik
az esők. mögött
ő itatja meg
a madarakat
istenség lakik
a forró szélben
ő emészti el
a virágokat
ki az egy istent el nem bírja
annak ezer istene van
bálvány
bálványkodik
fölöttem
uramat őt uralják
inaim húrjai
csontjaim csövei
üregeim hús-burka
koponyám boltozatja
remegő lágy részeim
halni gyáva tagjaim
add hogy örökké éljek
a haláltól ne féljek
öregedni se féljek
ha meghallgatsz dicsérlek
jöttömben és mentemben
keltemben és fektemben
életemben ha míg élek
halálomban ha míg
bálványaink
bennünk élnek
félelmeink fagyában
gyávaságaink derében
gondolataink hűvösén
bálványaink
belőlünk élnek
velőnkkel etetjük
vérünkkel itatjuk
gyöngeségünkkel erősítjük
lelkünkkel lelkesítjük
bálványainkat
arcukat méred arcodhoz
szemüket méred szemedhez
hallgatásukkal te hallgatsz
nézésükkel te nézel
közönyükkel te válaszolsz
a széttört istent összerakni
áhítatból
emberségből
lesz-e még gyülekezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése