Megszületni egyedül, öregen,
de mosolyogva, mint a csecsemő,
aki a mosolyával védi meg magát,
meg kell, hogy szeresse az idegen.
Amiért éltél, rég elbújt előled,
melletted még befonja az öregség,
azt hiszi, hogy megfertőzöd vele,
a titkát senki meg ne tudja tőled.
Vak az, aki nem látja önmagát,
vadméz ragacsos a tekintete,
pedig ravaszul les ki a szemekből.
cserbenhagyta vére és veleje.
Hajnali napfény ébreszt. Nem tudod,
miért kelj fel, miben reménykedj?
Mégis újjászületsz, kigyújtja homlokod,
mosolyogva a nap, hogy ébredj. Ébredj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése