mi üresen indul és érkezik
fényt szomjuhoz és utast éhezik
Megyek hátra vagy éppen előre
telik kenyérre tejre cipőre
a számlákat kifizetem
s magammal elhitetem
hogy ez az élet értelme
a túlélés a hétköznapok átvészelése
az álmok takaréklángon égnek
táplálói a vérszegény reménynek
a sóvárgásról nem is beszélve
mi szünet nélkül zajlik bennem
akaratlanul is hallom
máskor elfelejtem
Nincs vagyonom csak vagonom
mi üresen indul és érkezik
fényt szomjúhoz és utast éhezik
Ha benne ülnék tudnám hogy létezem
mondd meg Isten végre valahára
hogy hol rejtezik s mi a lényegem
átsejlik-e orcád olykor-olykor
a lényemen mint ablaküvegen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése