az olyan mintha
egy húr
pattanna el
mint egy madár
amelyik egy pillanatra
elhallgatott
szárnyával az égen
Amikor egy ember eltávozik
mintegy meredek
tópartok
fordulnak el mint a rétek
az égtől
az eke kőbe ütődik
ebben a pillanatban
és a szeleknek még egyszer
össze kell számolni
valaki
lépteit
Amikor egy ember elnémul
örökre
világa legtávolabbi
zugában
a nap minden bizonnyal
a legrövidebb pillantással kihuny
de ezt látni
senki sem akarja
mert
az ehhez a pillanathoz
vezető ösvényét is
ki kell taposnia
Már
nincs
aki ismét hamut
hintene
a fejére
És még mit mondhatnék
az egész világnak
amikor
ebben az egyetlen
pillanatban
örökre eltávozott
az Ember.
Dabi István ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése