Köztünk a szó erőtlen s lassan fölösleges lesz. -
Fölér-e bármiféle fennkölt beszéd a kedves
kezével - főm lehajtva midőn hajamba túrja?
Szorongások, csapások - terelheted figyelmem -
csukott szád sarkain s a szemed színében élnek.
Ne szólj! - hiába volna; akkor se szólj, ha kérlek:
a nyelv dadogni tud csak e tiszta, ősi nyelven.
Ó, már előre borzaszt: mi lesz, ha majd a rémes
szót testünk mondja már, és a másik érti is már,
s közben fecsegve, csalva ködöt ver a hamis száj
méltatlan gyöngeséggel e szép őszinteséghez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése