Aki a most vagy a mostban,
ki tegnapom, holnapom se lehetnél,
mert szeretve-nem szeretve is szeretnél,
de jó, hogy megbújhattam
meséző mosolyodban.
Jó ez a meleg sátor.
Hogy nem szégyen: élnem, s alélnom.
S az a fekete zápor,
ahogy a hajad mosdat:
elmos mögülem, bennem
mindent, ami vérnyom.
Kopók és kürtök acsarognak,
és acsarogna, csaholna
tőr, hurok, s minden, mi ölhet.
Vigyázz! Te is megölhetsz,
ha nem mosolygod el belőlem a földet,
gyönyörűs záporom,
cigánymeggyfamadonna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése