Ha szeretni tudnál,
bennem megláthatnád magad
legörbülő szám sarkában
tegnapi szavaid gödre
szorongásod köddel takarja
a bennem vándorló Napot
mégis bizalmam újulva
virágait kibontja:
apróbojtorján, szalmagyopár,
gyujtoványfű és iringó
leveleiket ha összemorzsolod
sebeidet belőlem gyógyítod
arcod és álarcod között
a résben tanúként ott vagyok
merülj belém
szűntelen forrásodba
odaadottságom áradásában
ha elvesztenéd magad
rátalálhatnál legbelül
arra, akit eddig még nem
láthattál soha vakfoltod miatt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése