Maradjon minden változatlan!
Vízsugárként a konyha kövén szét-
törnek a metszett poharak.
Nem bírom tovább! A füstködből
az utca végén, ahogy a megolvasztott
ólomból a lánynak, kiválik
a vágyott figura, kirajzolódik
alakod. Bejössz a háború és az orosz
invázió sebeit őrző házba,
ahol az életem telik.
Meglátlak hirtelen, és látásodba
belehal szívem.
David Garrett - Albinoni - Adagio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése