Ma, holnap, holnapután, mindörökké.
Nem megy részletekbe. Nem támad, nem menekül,
egyszerűen csak: Remekül!
Jaj, de ma valaki azt kérdezte tőlem: Jól vagy?
Hát lehetek-e jól? Lehetek-e?
Mit látott rajtam? A szememben. Sok ember volt ott.
Talán az ingemen vagy az orromon egy foltot.
Mégis mit válaszolhattam volna neki? Hogy eltelt a nyár.
De ez is csak az utcán jutott eszembe már.
Eltelt valahogy. Semmi különös. – És te? –
kérdeztem vissza, ki tudja, mit remélve.
Én jól vagyok! – felelte, s ment rögtön tovább,
mint akik minden fontosat megbeszéltek.
De hát mi olyan fontos? Mit akarok?
S talán mindenki jól van. Én – megvagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése