(tanulmány a szenvedéshez)
Ti nem érzitek azt a kínt,
amit az ember mégis kibír,
ha zimankós, fehér éjszakákon
szívébe fagyott is a bánat,
és magányos vándora ő
a kihűlt világnak, a létezés számára
hamis játék, káprázata a hajdanvolt
tavasznak, nyárnak, körötte
a valóság megnyúlt árnyékai
kísértetként járnak, halott fatörzsek
dőlnek le sorban, s a lehullt jégmadarak
csontjain kihajt a szenvedés.
Az ő kínja nem csupán annyi,
mint a jeges földben vacogva
megbújó bogarak fuldoklása,
hanem dermesztő gyász,
az anyák néma, örökig tartó,
könnytelen gyásza, amikor átfagy a lélek,
vele a vágy is, és beledermed
a csikorgó, jeges világba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése