Rákos Sándor: Tűz

Hirtelen

tört reánk a szerelem.

Csupa láng

már a hajad, a ruhád.

Elbujok,

mégis tűz s parázs vagyok.

Oltani,

Duna kéne oltani.

Elnyomni,

hegyet kéne rátenni.

Ily csodát!

Tűzben áll a félvilág!