(Jn 4)
Asszonyi arcának tükre
széttöredezett cserépdarab.
A kérkedő máz földre hullik
egy roppant ecset alatt.
Szemtől-szemben megállt:
kérdezni, beszélni vágyott,
és hitte: nem törhetik le
a világra érkezett virágot.
Minden találkozásból a legszebb,
mely hívatlanul érkezik,
titka egy távoli túlpart,
a hullámok keresztülszelik.
Egy felhőraj szalad s kibomlik,
hogy mint nehéz selyem
takarjon, vagy inni adjon
túlmutatva földi életen.
Hordom a képet belém ivódva:
inni kért – és mégis Ő adott,
s ha mások felé elindul kezem,
Ő adja a mozdulatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése