A Gyímesekben bár sose jártam,
több ízben odavittek a filmek,
s felejthetetlenül rögzültek
a völgyek, a lejtők, a legelők,
a dombok, az erdők, a havazás,
a hasábfák, a kémények füstje,
a léckerítés, a viharlámpa,
az istálló, a fészer, a szekér,
a sok-sok egyszerű, emberi arc,
a mindent átitató nyugalom,
a jajongó hegedű, s a gardony
dacra bujtogató dobogása.
Ha nem is az egyetlen, de egyik
jó hely a világon, hol élhetők
a percek, az órák, a nappalok,
az éjek, az évek, szóval az élet,
a túlvilágit is beleértve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése