bármi történik, bármit teszek,
többé nem karolsz belém soha,
többé nem fogom meg a kezed.
Többé nem nevetsz, soha többé,
nem szívunk együtt cigarettát,
ha volna fogalmad, ha tudnád,
mennyire fáj, fájsz, hogyha tudnád!
Most már nem öregszünk meg együtt,
nem soroljuk, ez jó, ez rossz volt,
csak én: mikor szült, mikor őszült,
mikor mosolygott, mikor meghalt.
Ezután már csak alszol, alszol,
s ugyanazt álmodod örökké,
hogy mi nem cséplődünk törekké,
nem válunk zúzalék kövekké.
Ezután már egy más időben
ülök egy padon a Vérmezőn,
ülök, ülök, nélküledőben,
ezután már egy más időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése