Változatok egy gyerekkori témára
Hó kavargó neszei az éjszakában
ugyanaz a kisgyerek bámulja hogy táncol
előtte a csend ámulva azon hogy itt lehet -
a hihetetlenség kitörő örömében -
Havazzatok ó havak, havazzatok
bársony talpacskák, töretlen kristályok
havazzatok csendet, gondolatot,
az ajkakon némán kifeslő ragyogást
egy oszthatatlan gondolat
pelyhei, szirmai, pihéi
havazzatok sűrűn a feketeségbe
fehéren lüktető szigeteket -
Havazzátok be, havak, a testemet
havazzátok be gondolataink sötét szárnyait
szellőztessék ki táncaitok ezt az egész tohonya
mozdíthatatlan soha meg nem nevezett világot máig
fakasszatok olyan boldogságot amelyből
mintha örökre száműzött volna a vég -
borítsatok be békével, pillekönnyű csenddel
utat, mezőt, házakat, gyerekjátékokat
ahol sohasem ölelték át a szerelmet -
havazzátok be, gyerekkor gyümölcsösei
a szerelem emlékének sivatagait -
legyetek megannyi fehér éjszaka frissessége
havazzátok be lépteinket az éjszakában -
egy oszthatatlan jelenlét
kövekre és fugákra szállingózó
pelyhei, szirmai, pihéi
piros rózsák a kisgyerek
orcáján aki egymagában
füleli a földön fehérre fehéren
hulló nesztelen lépteket az éjben
Somlyó György fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése