Zágorec Csuka Juditnak
Tudod, néha kavicsok
tépik föl fáradt
lábam sebeit.
Vérzik, vérzik lábam.
Tudod, néha viharok
gyűjtik fáradt
testem kínjait.
Talpig vérben ázom.
De legtöbbször emberek
tépik össze
lelkemet apróra.
Meddig kell maradnom?
- A gyertyák úgyis csonkig égnek,
tövig a fák - mondanád.
Hát vállalnom kell önmagam.
Hát vállaljuk érte önmagunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése