2019. február 20., szerda

Lukáts Márta: A napraforgó imája









Az élet gazdagon telített
világát sugározza felém napod,
s én mindent magamba szívó vággyal
szünet nélkül Feléd fordulok,
hisz erőbe,
napsugárba öltöztetett
missziósod vagyok.
Korán kelek, és sugaraid is tettre,
cselekvésre serkentenek.
A nekem nyújtott kincseket
aranytányéromon adom tovább,
hogy jobbá, gazdagabbá
váljon a világ.
Kínálok mézet a betegeknek,
élelmet az éhezőknek,
a sebekre olajat,
meleget a didergőknek.
Tudom, eljőn az alkony,
amikor nem lesz mit adnom,
mikor fáradtan konyul le fejem,
de akkor szemtől-szembe
Téged látlak, Istenem.
Ámen​.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése