Ó, tested
elengedtem
azon a hajnalon,
tudod,
hisz mást nem tehettem.
Hiába szólt egykor
virradatra a kakas,
Atyánk fia is meghalt értünk,
s csak Mária fájdalma által
vigasztalódhatott
már a világ.
De magához vette gyermekét
az Úr,
s a halál felett
győzedelmeskedett
az öröklét.
Látod,
azóta a te
hiányod is
kivirágzott:
szívembe költöztél
ismét,
s én újra
szerelmetes lettem
beléd.
Lám, az idő
termékennyé tette
a fent és
a lent
közti távolságokat,
s mi is egymás mellé
kerültünk megint,
ahogyan a menny és a föld
is egybeér majd.
Lelked
testközelben ragyog tovább,
mint azon a nyári éjszakán
az égboltra kiült csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése