Isten, ki egyedül
látja át lelkünk bonyolult
mintázatának színét és fonákját,
tudja, hogy nem vagyok se jobb, se rosszabb,
mint az a pék, amelyik készakarva
svábbogarat csempész a konkurens pék
kenyértésztájába, vagy az a lány
a tánckarban, aki a záróképben
igyekszik csinosabb társnőjét kitakarni –
egy ember, mint a többi... Csak a helyzet
lángfénye nyújtotta gigászi méretűvé
árnyékom az idők falán. Ijesztő
gondolat, hogy nem pokolbéli szörnyek,
nem a titáni, öncélú gonoszság
karmai közt veszünk el, nem az borítja lángba
a kontinenseket, hanem legköznapibb
hibáink, egy kevés hiúság és makacsság,
önismeretünk vakfoltja, ilyesmik,
mint amikor egyetlen
kiáltástól indult hógörgeteg
falvakat temet el, vagy gesztenyét sütő
kisfiúk gyújtotta tűztől leég a város.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése