Reumások,
szívbetegek,
csetlő-botló
erőtlenek,
Nagyothallók,
rövidlátók,
már-már a sír
szélén járók!
Megfakult
élet-levelek,
út végéhez
ért öregek.
Sok évtized
súlya rajtunk,
terhe alatt
meg-meghajlunk.
Rég elsuhant
ifjúságunk.
Csend, békesség
a mi vágyunk.
Körülöttünk
zsong az élet,
mintha sosem
érne véget.
Sokszor árva
magányunkban
térdre hullva
imáinkban
Téged keres
Jézus, szavunk;
véreddel írt
levél vagyunk.
Az életünk
lett leveled:
Rajta a Te
drága neved!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése