Áprily Lajos: Csend, II.

Gyertyán és bükk. Alattok

őz járt: az érre ment.

Egy titkos fejsze csattog

az erdőn, messze, bent.

Megálltam és figyeltem:

megállt és megpihent.

Csupa csend volt a lelkem,

s az erdő csupa csend.