én, a csavargó, egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárnő,
aki előtt fél Róma térdepelt,
és hol a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák s a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
És aztán, napszálltakor, újra kérdem,
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák s a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Hol vannak a thébai királylányok,
mellbimbóikról hova lett a rúzs
s ámbrától még illatos múmiájuk
fehér csontjáról hova lett a hús?
S a szír nők, kik görög hajósok ölében
feküdtek tarka bambuszágyakon,
s a hetérák, kik kis mellüket nézve
álltak a korinthoszi várfalon?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák s a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Hol van Héloise, kiért a szarkofágban
Abélard szíve még most is dobog,
és hol van a szűz, akit Rouen várában
égettek meg nemrég az angolok?
Odaadnám érte fél életem:
ha a kezét kezembe tudnám venni,
s egyszer tudnék vele csak végigmenni
az alkonyattól lila réteken…
De nyomát már hiába kutatom,
mert hol van a fekete ugaron
a pásztoróra, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?
Tanulságos utóirat
Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz,
és nem tudod, hogy Pláton vén szamár,
s ha a kertben csiklandó nevetése
mögött nem érzed meg, hogy mire vár,
akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd,
hogy hova lett és kivel merre jár?
Mert megtudod, hogy a szerelmi szó
számodra volt – mint a tavalyi hó.
Faludy György fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése