Minden piszokból
tisztán s nemesen buggyan ki a láng;
leigázott démonok, robbanó
benzin dühe emel égbe a gép
isteni szárnyán:
nehéz és szörnyű ösztönök
keveréke vagyok, ember s az egész
emberiség, gonosz erők
hadszintere, – de
valaki mást is ültetett belém,
valami mindig kényszerít, hogy
fájjon az élet
törvénye, fájjon, ami
motoraimat bolond
hajszára pergeti, és hogy
most, itt, fent, bizva könyörögjek
valaki Névtelenhez: – Uram,
add meg, hogy rothadó bűneim
csöndes örömmé
tisztuljanak benned, és
egyszer majd mint salaktalan láng
szálljak el én is a végtelenbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése