Papp Zsófia: Mit adhatsz nekem?

 „Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem…” (1Mózes 15:2)     

Az Úr megszólítja Abrámot az ígéret szavával. Ismét. Nem először mondja el neki azt, hogy kiválasztotta, megáldja, megszaporítja utódait. 

Mégis újra el kell mondania. Majd újra és újra nyomatékosítania kell azt, amit megígért.

Istennek hatalmas türelme van hozzánk. Bennünk bezzeg hányszor felmegy a pumpa már akkor is, ha egyszer el kell ismételni valamit?

Ez azonban még semmi! Nem elég, hogy újra és újra biztosítja Abrámot afelől, hogy az ígéret élő, és valós, nem elég, hogy mellette van és győzelemre segíti a háborúskodásban, még mindig ott cseng Abrám hangjában a kétség. 

„Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem…Ó, Uram, Uram! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt? (1Mózes 15:2,8)

Ebben a fejezetben kétszer is felcsendül a kétely, hiába a biztató szavak. Épp ezért is olyan megdöbbentő a fejezetben található két cím: 

Ábrahám hite és az Úr szövetséget köt Ábrahámmal. Két kérdés szinte azonnal szöget ütött a fejembe: 

                              1. Miféle hit az ilyen?
                              2. Miért köt az Úr szövetséget egy ilyen emberrel?

Azt gondolom, Abrám nincs egyedül kételkedő hitével és ezekkel a kérdésekkel sem most először találkozunk. 

Vajon az eddig megélt napjainkból hányat töltöttünk el aggodalmaskodással, félelmekkel, reménytelenségekkel, kétségek között? 

Ha jól belegondolunk, ezek mind ellentmondanak a hitünknek. Ha hiszünk, miért kellene aggódnunk bármiért is, hiszen Istennek gondja van ránk. 

Ha hiszünk, miért félünk, hiszen Isten megóv bennünket és nem rak ránk annál nagyobb súlyt, mint amit el tudnánk hordozni. 

Ha hiszünk, hogyan veszíthetjük el a reményünket, miért ébred fel bennünk a kétely, hiszen Isten a reménység Istene, 

aki életünket biztos mederben terelgeti. Így végiggondolva magunknak is feltehetjük a kérdést: Miféle hit az ilyen?

A második kérdés azonban még ennél is elgondolkodtatóbb: Isten, aki mindenek alkotója és ismerője, miért köt szövetséget egy ilyen emberrel? Miért kötött szövetséget Abrámmal és miért köt szövetséget velünk? 

Miért ilyen türelmes, miért szeret még mindig?

Emberként ezt megérteni nem lehet. Mit lát bennünk Isten? Hogy nem ábrándult még ki végleg belőlünk? 

Ezekre a kérdésekre egyedül Ő tudja a választ.   De épp ezek a kérdések láttathatják meg veled azt a hatalmas szeretetet és érthetetlen kegyelmet, amellyel ma is keresi a szívedet.

Ha te is sóhajtottál már fel kételkedő hiteddel, ha újra és újra szükséged van arra, hogy Isten emlékeztessen arra, tervei vannak veled és ezeket a terveket Ő valósággá fogja tenni az életedben, ne szégyelld. 

Ne szégyelld gyengeségedet, ne félj ezeket megvallani Előtte.     

Legyen hited, bizalmad, éltető erőd mindenkor az Úrban, áldása legyen életeden!

Imádság:

Uram! Olykor kétségek gyötörnek. Bocsáss meg nekem ezekért, hiszen bizalmatlanságom jeleiként élem meg ezeket. Pedig én mindig, mindenben Téged, vezetésedet szeretném keresni és meglátni. Bízom benned. Ámen