Nyers mozdulata a szerelemnek!
Milyen régen láttam vonaglását!
Izgatott, szaggatott lélegzetvételét
milyen régen tapasztaltam! Miért
éppen egy hideg júniusi reggel volt
az utolsó alkalom veled?
Mert hogy utolsó, előre tudtam.
Mint ahogy azt is, hogy – pusztán ilyen
szempontból – eztán hiába élek.
Miért követtem készségesen mégis
a gondolat nyílegyenes útját? A pörgő
orsót, ájulás nélkül, miért figyeltem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése