Az este olyan szép volt, hogy lehetne
utolsó is, annyira földi-égi,
annyi malaszttal teljes, hogy a bőség
ünnepélye az éjféli misével
elég volna egy élet emlékére,
s mert azonképpen nyugodott le minden,
embertelenül gyönyörű az éjjel
a hó kietlen síkjain, tetőin,
ha nem figyelném állásom helyéből,
ami kívül van, másvilágon volna,
s ha elfordulna éppen az Úristen,
ki vigyázna a téli álmú fákra?
a lassú szívveréssel telelőknek
ki igazolná életét, ha én nem?
ki lenne velük együtt halhatatlan
ebben a némán elmúló időben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése