őszi köd szitál, sűríti az estét.
A fürge idő terel.
Az értéktelen múlt elfelejtődik,
de értékesből sem épül
mindig igaz történelem.
Valóság vezényel minket, vagy
mi hordozzuk a tiszta valóságot?,
mindegy, nem a megérkezés a cél.
A kutatás, keresés a fontos. Itt
minden másképp és másról beszél.
Sőt, talán az idő sem fontos,
az építendő jövő a nagy álom –
ébresztőt fújok magamnak,
így áthághatok minden határon.
A múlt is jelen,
a jelen múlttá változik.
Az öregség lépcsőit járva
így él az ember, néha ábrándozik,
újra rám tódul a nagy éberség,
hogy vívjam egyedi harcom.
Elrejtőznek igaz szavaim,
előttük a hallgatás fala áll,
a lényege mindig változik.
Néha a teremtés a fontos,
máskor az elodázott halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése