hogy annyi más közt majd ily súlyra tesz szert
a Sárkányölőnél is ami tetszett
György lovag, ahogy megüli lovát
ahogy rákényszeríti őt a ló
és ő a lovat, s ők ketten a sárkányt
hogy méltó legyen hozzájuk a szcéna
György lovag, ahogy feje félrebillen
mint muzsikusé a zongoraszéken
és mint egy szimfónián, az egészen
átlovagol, naponta, évről-évre
s egy árnyalat, egy gesztus dönti el
ki szúrt? ki vére folyt? mi volt az ára, bére?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése