mivé lettem, aki voltam.
Mintha apám lennék,
annak volt ilyen arca.
Hangja is neki volt ilyen,
mint amilyennel én szólok.
S ha az övé se a sajátja volt,
helyette akkor ki szólhatott?
Mozdulataikat is úgy adták sorba,
ahogy az időben következtek?
S adom tovább én is
a magaméit az utánam jövőknek?
Akárcsak a lépteimet,
amikkel mások mennek messzire?
Kezemből is a fogást adom másnak:
hisz én már alig tudok fogni vele.
Valamit folyton földre ejtek,
kereshetem aztán, hol lehet.
Hajlásommal is lassan mások hajolnak:
hogy amit én leejtek, valaki fölvegye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése