A meggyötört kebel
ártatlan, fáradt lelkemet
csöndben bocsássa el.
Szólalj meg, gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mondd!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.
Bajom ki sírja el?
Ügyem reménytelen:
a fájdalomtól nincs erőm,
hogy nyujtsam életem.
Szólalj meg, gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mondd!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.
Börtön mélyén, magam,
bevárom végzetem.
Ó, átkozott a sors, hogy ily
gyötrelmet szánt nekem!
Szólalj meg, gyászharang,
heroldom légy, te hang,
halálom kongva mondd!
Már vár a sír:
sebemre nincsen ír.
Ég áldjon, múlt gyönyör!
Jövel, friss fájdalom!
Érzem, hogy a csapásokat
tovább nem állhatom.
Némulj el, gyászharang,
végbúcsúm volt e hang,
majd elborít a hant,
s bezár a sír:
sebemre nincsen ír.
Mészöly Dezső fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése