1
Halottjaink vannak. Szívünkbe égett csillagok.
Fájó, ám mégis jó emlékezni rájuk, hogy egykor
a mieink voltak ők, s most talán már testük
elenyészett a természet ringó kebelén,
de a lélek nem hal meg: Isten hordozza tenyerén.
2
Halottjaink vannak. Jászolmeleg csöndbélésben
gondolunk mindig, s nem csak ma, rájuk,
mert senki nem veheti el tőlünk az együtt töltött
perceinket: az örömöt s a bánatot, s azt a bátorító hitet,
hogy együtt éljük meg a túlvilági holnapot.
3
Halottjaink vannak. Koszorúba font angyalok.
Emlékleveleket sodor felénk a novemberi szél,
egy-kettő, mint áldó imádság, talán a fejünkre hull.
Hiányukat betölteni nincs semmi, ami földi, egyet tudunk csak:
emlékszárnyainkat az égre rájuk teríteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése