ereszkedik a felhő,
púpos az aszfalt,
görcsösek a fák.
Mindig azt hiszem: messziről
érkezik lassan,
költözik belém
a szomorúság.
Mindig azt hiszem: várni kell,
elfogy vagy felszáll,
mint a tengerről
éjjeli pára,
ő pedig szelíden lakik
hitem alatt, és
biztonsággal
teríti azt magára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése