fölém tornyosult s figyelt utamon,
most
harmatgyöngyös hajnalon
fenyőktől tépázva a dombaljon
vár
melegítő napsugárra,
hogy mint emelkedő meleg pára,
hűlve,
felhővé lehessen újra,
s új utamon ismét kísérőm,
ha indulok,
mert erős bennem a menni akarás
a célt elérni elhatározás.
Valahol,
egy gyönyörű, új virág nyílik,
az üzent értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése