a Hegy,
az Út,
a Holdvilág
és – a sötéttől tartva –
jómagam
a késő estén,
melynek már szinte
éj-teste volt,
A Hegy alámerült
a Csendbe,
az Út –
a Holdvilágos tájba –
végtelen árnyékomként
elém nőtt.
A Hosszú-tó partján
egy mormota altatót fütyült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése