csillogó flitterek rajtam mindenütt,
főként lelkemen, virágsziromeső,
meg minden, amit csak kívánsz,
most nem csak azt kell hinnem,
hogy jó vagyok.
Tudom, többet akarsz.
Maszkom eldobom,
lehet, így arctalan maradok,
idegen,
mert már a maszkom is én vagyok…
Tánclépésekkel vonulok
a percek lampionjai
alatt,
talpig mosolyban,
királynői pompában, pedig inkább
rongyokba öltözve
mezítláb várnálak,
és földig hajolva,
ahogy illik,
kezemben aranyesőszálak
szívemben asszonyi szép alázat
hogy tudd én is tudjam,
ez most végleg te vagy
és én is végleg én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése