A kérdés nem az,
hogy Isten létezik-e.
A kérdés az,
hogy mi lenne,
ha nem volna.
Megszületnénk,
élnénk, meghalnánk –
teljesen fölöslegesen.
Könnyű belátni,
hogy ennek aztán
semmi célja
és értelme
nem volna.
(Beszélgetünk)
Nem szeretem,
amikor arra kell felelni,
amit tanultunk.
Na jó, egy kicsit szeretem,
mert jó érzés, hogy tudom.
De azt meg nagyon szeretem,
amikor csak úgy beszélgetünk,
mint például most is,
mindenféle cél nélkül,
mert elmondhatom,
amit éppen érzek vagy gondolok.
Ez pont olyan,
mint amikor játszós ruhában vagyok,
mert akkor bármi megtörténhet
– de ha ünneplőben vagyok,
akkor biztosan nem fogunk játszani.
(Néni)
Most elmagyarázom nektek,
mi az a hit.
Régebben
minden vasárnap reggel
elsétált az ablakom alatt
egy néni és egy bácsi
a sarki templom felé.
Kézenfogva mentek,
és az arcukon földöntúli
mosoly ült.
Mostanában
csak a nénit látom.
Vasárnap reggelenként
egyedül megy.
Már nagyon öreg,
alig tud járni,
de az arcán
most is ott van
az a földöntúli mosoly.
Na ez a hit.
(Szeretet II.)
Ha igaz, hogy a szeretet végtelen,
akkor nem az végtelen, ahogy mi szeretünk,
hisz annak van kezdete és vége.
Isten létének viszont nincs kezdete és vége.
A végtelen szeretet tehát csak az lehet,
ahogy ő szeret minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése