2023. szeptember 7., csütörtök

Reményik Sándor: Pogány vers

Ó - - 
Az ember is, ha jó, 
Ha csak egy cseppet jó, 
Siet segíteni. 
Szűk mellét, keskeny homlokát, 
Ösztövér erejét, 
Üveg gyanánt 
Elpattanó vékony akaratát 
Szembefeszíteni 
A sorssal és halállal. 
Az ember is, ha jó... 
S az Isten, ó Mindenható - - 
Mindenható. 
Mennyboltmellű és naphomlokzatú, 
Hallatlan erejű, 
Örök akaratú. 
És jó. 
Jó. 
És nézi ezt. 
A kínok tengerét. 
Mindenütt, és a szomszédban is, itt.   

És nem segít. 
És nem segít. 
Holott, mint mondják, eltörülheti 
Egyetlenegy szemrebbenéssel 
A kínok tengerét. 
De nem teszi. 
Mert minden, ami itt vigasztalan:
Dicsőségére van. 
Dicsőségére van. 
Ó, furcsa igaz Isten, 
Aki kedvét 
Önnön dicsőségében így leli. 
S nekem, neked, 
Minden így vergődőnek 
Vigasz helyett 
A rőt puszta-homokból felszökő 
Zord, szikla-szürke talányt feleli, 
Melytől a vér megalvad 
S az árva szív még árvábban remeg: 
" Az én gondolataim 
Nem a tieitek."   

1933 május 3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése