mint egykor, s feloldódni a
napok lezúduló magányából.
Nem tudni semmit a jelenről,
biztonságban veled lenni.
Elfelejteni az itt hagyott
napok, évek terheit, ami
csak rám maradt, amikor elmentél.
Ölelő szeretetedre vágyom, nem
törődve, aggódva semmiért.
Csak úgy ketten, csendben,
összebújva kizárni a világ
zaját, békétlenségét, háborúját.
Hogy ne vegyem magamra ezt a
lávaként ömlő folyamot.
Úgy, mint egykor, csendesedjen
a kint és a bent.
Úgy odabújnék hozzád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése