" József elvitte a holttestet, tiszta gyolcsba göngyölte, és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített, és elment."
(Mt 27, 59-60).
Egyre gyakrabban fogalmazódik meg bennem az a gondolat, hogy nincs szörnyűbb, mint emberek kezébe esni. Az embernél nincs kegyetlenebb lény a földön. Jézus emberek kezére adatott. Keresztre feszítették, meghalt. A tanítványok semmit sem értenek az egészből. Az Isten meghal a kereszten. Még holtában sincs számára hely a világban, egy idegen sírjába teszik. Meghalt, eltemették az Istent. Ki érti ezt? A józan ész nem tud mit kezdeni az Isten Jézus halálával. Az Isten annyira szereti az embert, hogy belehal ebbe a szeretetbe!
Amit ma szeretnék tudatosítani magamban: Jézus halála Isten halála volt értem.
Jézus halála békeszerző halál volt. Érte megbékélt Isten a világgal. Halála ajtónyitás az életre. Ugyanis Jézus legyőzte a halált.
Jézus halála győztes halál. Halála engem is halálba hív. Óemberemmel szembe állít és ma értem meg igazán mit jelent az óember megöldöklésének és az új ember megelevenítésének fontossága. Jézus halála halálfélelmem legyőző halál. Bátorságot adó halál. A haláltól már nem kell félnem, hiszen Jézus halála után a halálom nem más, „ csak ” meghalás a bűnre nézve és átmenetel az örök életre.
Forrás: Napi és gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése