Középen ülsz és figyeled.
Számolod sokasodó éled,
Nem fáj senkinek, csak neked.
Összegyűlnek a kézfogások,
Mosolyod tegnap elfogyott.
Három – anyádnak őrzött – csókból
Valaki egyet ellopott…
Az ágyon régi ölelések,
Zsebedben álmok alszanak.
Kezed a sosemvolt kilincsen,
S tapogatod a falakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése