meg, amit csak akarsz.
Jót, rosszat, közönyöst.
Lucska rég egybemosódott
s örvénylik körülötted.
De néz benned valaki
nagy türelemmel, kezét
szájához kapva ijed,
vagy ridegen elválaszt.
Ahogyan kint s bent,
úgy fehér vagy fekete.
Azután magyarázkodhatsz.
Elbódíthatod a világot.
Végigfut mindeneken
a szüntelen szakadás.
Jár a finom kerekes át-
tétel a csontkoponyában,
s becsapódsz, mint egy
előszobaajtó a huzatban:
eddig ki-be surrant
hussanva a hazugság.
Most ledobta ruháit.
Megroggyant. Magára
bizonyított. Végül is
kivétel nélkül minden
születettnek meg kell
vívnia állóháborúját,
mint ama Jákóbnak azzal,
akit Angyalnak nevezünk.
Lesz, aki bámul csak.
S ki lehajtja fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése