változtál volna, s már csak a nap,
a szelek, az eső meg a hőmérsékleti
változások érdekelnének,
ők is csak azért, mert rád se hederítenek,
s így megvan a kellő okod, hogy
többszörösen szenvedj, hogy kiszolgáltatott
légy, szétfeszítsen a nagy meleg,
összeroppantson a hideg, álljon az eső
izületeidben, s örökké
frontátvonulás kínozzon, hiszen ellened
esküdött a mindenség, amit
magaddal egynek hittél, és hinnél még ma is,
innen alig van visszafelé
út, meg kell várnod, amíg
teljesen vagy majdnem teljesen betemet a szél, és
újra megérted, amit a füvek meg a fák
mondanak, és amit a talpad alatti
homok bizsereg füledbe,
innen csak alázattal, araszolva, s csak úgy
menekülhetsz, ha kiszakítod
magad a szorításból, melybe a szárnyaló
hiúság és a versengés sodort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése