2024. szeptember 27., péntek

Őri István: Tépett sorok












Uram, már csak Te maradtál...  

Ugye így akartad? 
Hát persze! 
Hiszen mindig mondtad: 
Embert ne keress! 
s én hülye! - mégis kerestem 
én hülye! - én ember... 
szüntelen embereket kerestem, 
s némelyikben Téged láttalak - 
és Benned őt, 
aki több volt, mint Te 
s hittem: 
ő teremtette a világot 
ő teremtett Téged 
ő teremtett mindent - 
nekem - 
igen 
a világ csak ő volt 
és - emlékszel, Uram, 
hogy szerettelek! 
akkor 
Feléd nyújtottam a szívem, 
mert Te - ő voltál 
akkor 
őt Nálad is jobban szerettem 
minden perc mosoly volt, 
mert ha nem is állt előttem, 
akkor is láttam, 
mert ő volt mindenben 
az ő mosolya volt a napfény, 
a holdsugár, 
a levelek tánca - 
és Te is ő voltál szerettelek, 
mert szerettem őt! - 
és szeretem ma is 
nem lehet nem szeretni! 
mint ahogy Téged sem 
soha 
állandóan kell!!! 
őrült kényszer 
miért? 
miért őt? 
miért Téged? 
mert VAN! 
mert VAGY! 

" Békességet hagyok rátok..."  

rám is?  

keresem a békédet, Uram...  
megmondtad: Ne embereket... - 
a béke Te vagy?  

okosnak hittem magam 
s Téged bölcsnek, 
hogy megengeded 
néha 
embernek is lenni - 
nehéz a teher 
nehéz a szolgálat 
s tudom: 
mégsem veszed le a vállamról 
Te tudod, miért? 
Te mindent tudsz 
én csak egyet: 
fáradt vagyok, pihenni vágyom 
távol az emberektől 
távol tőle 
csak Veled, 
mert Te nem bántasz, 
csupán 
elveszel mellőlem mindenkit, 
ahogy elvetted őt is, 
hogy a végén csak Veled legyek - 
ezt akarom - 
megkaptam - 
mégsem tetszik, 
mert a test magába zár 
követel 
emlékezik
fáj... 
és felelnem kell 
a más testek által feltett kérdésekre, 
játszanom kell! 
embert kell játszanom! 
- nem akarom!!! - 
néha majd bele szakadok, 
mégsem fogadnak el 
nem vagyok jó színész, 
bárhogy erőltetem, 
hamisan cseng a hang, 
darabos a mozdulat, 
szokatlan a szó 
emberarcom távoli - 
félnek tőlem 
s én is félek, 
mert idegen a testek világa - 
nehezen tájékozódom 
hibázok 
sokszor 
sokat - 
egész életemben, 
mintha egy nagy tévedés lenne a létem - 
a Te tévedésed, Uram? 
a teremtés megcsúfolása? - 
kapálózás, 
erőszak, 
mocsár, amely magába szív 
s hiába van még kint a kezem, 
senki nem látja 
senki nem akarja látni!...  

Embert ne keress!  

nem keresek  

csak Őt   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése