Guillaume Apollinaire: Jel

Érzem mindig jelét az ősz akaratának 

Hát a gyümölcs való nekem nem a virág 

Elcsókolt csókjaim szívembe visszafájnak 

Hallani a levert diófa bánatát   

Állok tűnt szeretők szép kezek avarában 

Ó örök őszidő lelkemnek évszaka 

Egy hű hitves követ az én végzetes árnyam 

Még felszáll a galamb leszáll az éjszaka   

Vas István fordítása