Mit ér tudás, mit a becsvágy tüze
S a tehetség s a szabadság s a szív,
Hogyha egyik se hasznosítható?
Észak fiai, olyanok vagyunk, mint
Észak virága: nyarunk túlrövid
S elhervadunk, gyorsan, könyörtelen.
Akár a szürke nap a téli égen,
Oly szegény, oly ködös az életünk,
S nemsokára lejár s megáll az óra.
Mifelénk csak szorongva ver a szív,
Búsul, nehéz, s a kebel csak feszűl.
Nincs szerelem és nincs édes barátság,
Zord kételyektől mérgezve üres
Viharban vész el az ifjú erő,
Keserű az élet és salakos,
S a fáradt szív nem ismer örömöt.
(1829)
Szabó Lőrinc fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése